Gyömrői Arany Óvoda

Tapasztalataink alapján az óvodának lenne még hova fejlődnie. Úgy érezzük, hogy a gyerekekhez való hozzáállás sokszor inkább feladatközpontú, mint valóban gyerekközpontú. Ebben a korban különösen fontos lenne a türelem, az empátia és az, hogy a gyerekeket ne csak megoldandó helyzetként – rosszabb esetben problémaként – kezeljék. Sokat javítana a légkörön, ha az óvónénik minden gyerekben meglátnák az egyéniséget, és nem csak a nevelési feladatot, hanem az embert is. A gyerekek érzékenyek, és nagyon sokat számít, hogy szeretettel és megértéssel fordulnak-e feléjük. Reméljük, hogy idővel ebben a szemléletben is történik majd előrelépés, mert egy óvodában talán ez az egyik legfontosabb dolog.

Körzetesként tartoztunk az ovihoz, de beirakozás előtt és a nyílt nap alkalmával is félelemmel vegyes izgalom volt bennem, mert hallottam ilyen-olyan véleményeket, történeteket az oviról, és nem tudtam, hogy a kissé visszahúzódó kisfiam miként fogja venni az akadályokat az első napokban. Megismerve az óvó néniket és pedagógusokat azonban minden félelmem elszállt, mert tudtam, hogy jó kezekben lesz a fiam. Ugyan én csak a saját csoportunkról tudok nyilatkozni, de azt kell, mondjam, régen találkoztam már ilyen elhivatott és gyermekcentrikus pedagógusokkal, mint akik a fiam csoportját vezetik. Minden héten kézműveskedés, mondókák, versek, programok, tehát tényleg szívükön viselik a gyerekek fejlesztését és tanítását az óvó nénik. De bármelyik óvó nénit említi a fiam, mindegyikről szeretettel beszél és azt mondja, hogy kivétel nélkül mindenki nagyon aranyos. Van-e jobb visszigazolás arról, hogy szeret-e oviba járni, minthogy régebbi ismerősök megkérdezik, hogy: "Szeretsz oviba járni?" Ő pedig gondolkodás nélkül rávágja, hogy "Szeretek!"

Kislanyom idejár, nagyon szereti ! Nagyon kedves óvónénik vannak, de nyilvan függ attól is, ki melyik csoportba kerül az intézmenyen belül. Sokat rajzolnak, mondókáznak, sokat vannak az udvaron is. Mi teljesen elégedettek vagyunk.

Nekem nagyon jó tapasztalatom van az óvodával, 3 gyermekem van és a legkisebb még óvodás. Mindhárom gyerek más és más csoportba jár, úgyhogy van összehasonlítási alapon. Ha problémám volt mindig sikerült megbeszélnünk az óvó nénikkel, mindig segítőkészek és partnerek voltak mindenben. Hozzátartozik ehhez azért, hogy a gyermekeimmel nem volt semmi különösebb probléma, lehet ha lett volna, akkor más véleményen lennék, de azt gondolom, biztos, hogy akkor is találtunk volna olyan megoldást, ami mindenki számára elfogadható. Nagyon sok programot szerveznek az óvó nénik, a csoportokban is napi szinten új verset ,énekeket tanulnak, rengeteg kézműves foglalkozást tartanak. Én maximálisan elégedett voltam és most is az vagyok az óvodával és nagyon örülök, hogy a gyermekeim odajártak és hálás vagyok a pedagógusoknak, hogy mindent megtettek és megtesznek, hogy a gyermekeim jól érezzék magukat és megfelelően fejlődjenek.

-

Véleményem szerint pedig közel ilyen rossz a helyzet. Szívem szerint azt írnám soha senki ne próbáljon meg ide kerülni. Alapos átvizsgálásra érdemes lenne a hely. Óvó nénikkel elbeszélgetèst javasolnèk. Mi idő hiányában és mert ennél jobban nem akartunk ràmenni a szitura, nem tettünk panaszt az Önkormányzatnál! Meg mert lehet nem lenne foganatja, de ez is borzalmas valahol... Mindenért a szülő a hibás (3 éves gyereknèl) ők ott bent már nem tudnak nem akarnak semmit tenni, gyerek beteg rossz stb. Hát majdhogynem a hely teszi beteggé. Leginkább sztàr óvó nénivel kellene elbeszélgetni, nagyon kártékony a működése. Adminisztratív ügyeket akar intézni az óvónői feladatai helyett!! Kérem arra ott van a munka idő letelte utáni időszak, nem alvàsidőben kell adminisztrálni, de ez a legkevesebb problema...ennel csak súlyosabbak vannak.Gyerekem annyira kifordult magából amíg oda járt, hogy azt hittük már mi is probléma van vele. Eljottunk teljesen helyre jött, ha csak velünk történt volna meg azt mondanám van olyan, hogy nincs meg a kémia adott gyerek és óvó nénik (óvoda pedagógus!!) között, de nem egyedi az eset. Rémálom, aki jót akar innen vagy sürgősen hozza el a gyermekét vagy ne is irassa be. Környékére ne menjen. Egy ennyire mérgező hely súlyos károkat tud okozni a gyermekben.

Véleményem szerint közel sem ilyen rossz a helyzet, mint az előző kommentelő írta! Nekem mindkét gyermekem odajárt és nagyon szerettük! Az óvónői gárda tényleg színes, de egyáltalán nem ilyen negatív értelemben, mint állítva van! Vannak tyúkanyó típusok és vannak fiatalabb generációk is! Szigorúbbak és vaj szívűek is😊, de valljuk be bátran, a mai generációhoz igenis kell a szigor! Kompromisszum készek és meg lehet beszélni velük mindent, csakúgy mint a vezetővel is! Nyilván amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten!😊😉 A parkoló tényleg kicsi, de kreatívak a szülők! Az udvaron az óvónők minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy szép és színes legyen, bár ez igazából az önkormányzat feladata lenne! Az ételről nem tudok nyilatkozni, hisz mint szülő nem kóstoltam, de a gyerekek elmondása alapján tipikus menza menü! Összefoglalva, mint a település egyik legnagyobb óvodája, azt gondolom jó csapat várja a gyerekeket!😊Mint minden önkormányzati óvodának itt is vannak hiányosságok, de ez közel sem befolyásolja a gyerekek egészséges fejlődését, amiért az óvónők napi szinten dolgoznak!!😊 J.B.

Gyömrőn körzeti óvodák vannak, nincs választási lehetőség, hogy melyik óvodába megy a gyerek. A városban sok a gyerek és kevés az óvodai férőhely. A hatalmas túljelentkezés miatt - kevés kivétellel - csak az óvodaköteles gyerekeket veszik fel. Az Arany Óvodában felvételi feltétel a körzeti lakhely, szeptember 1-ig betöltött harmadik életév és szobatisztaság. Legutolsó alól nincs kivétel, ha nem szobatiszta kiteszik. (Nem, nem segítenek meg ilyenek, szülő dolga ezt megoldani). Az óvodában elsősorban korcsoportos csoportok vannak. De van egy vegyes csoport is, mert máshogy nem tudják megoldani az elosztást. Nyílt napok áprilisban vannak, felvétel május elején, felvételről június végén (értsd kb utolsó nap) jön válasz. Kiscsoportosok első szülői értekezlete augusztus utolsó hetében van. Ekkor derül csak ki, melyik gyerek melyik csoportba került. És ekkor beszélik meg azt is kinek mi lesz a jele. Így tuti biztos lemaradnak a szülők az akciókról. És bizonyára annak is örülnek, hogy addig információ hiányában semmit nem tudnak beszerezni. Ellenben pár nap alatt lehet rohanni és megoldani mindent. A jelek adottak, az addig használtak közül lehet választani. Ha együttműködő az óvónő, akkor lehet alkudni; ha azonban nem ennyire jóindulatú, akkor nincs válogatás. Az épület jó állapotú. Az utóbbi években sok felújításon esett át (pl minden mosdó új ). Ugyanakkor komoly hátránya, hogy az emeleti csoportszobák (2 db) nyáron rettenetesen melegek és fullasztóak. Légkondicionáló nincs (se fönt, se lent). Télen viszont erősen túl van fűtve az egész épület (rövid naci, rövid póló is elég lenne bent). A csoportszobák mérete változó a kicsitől (kb 25 nm) a közepesig (kb 35 nm). A csoportszám mindegyik csoportban a maximumot éri el (28-30 fő). A játékok sokféle és vegyesek. A kütyü használat (telefon, tablet) előfordul. Az udvar homokos, fás, de van teljesen napos területe is és a csoportok között fel van osztva. Az udvari játékok már erősen használtak és nem túl kreatívak. . Az óvodánál van ugyan parkoló, mivel azonban ez csak 8 autó befogadására alkalmas, mindenhol mindenhogy parkolnak az ide érkezők. A helyzeten nem segít, hogy az ottlakók privát szférájuk védelme érdekében itt-ott furfangos módszerekkel megakadályozzák az utcán történő parkolást. A járda néhol konkrétan használhatatlan, az úttestre kényszerítve ezzel a gyalogosokat. Gyalogos átkelő az utcánál közvetlenül nincs, így az emberek kénytelenek az úton ott és úgy átmenni, ahol és ahogy tudnak. Mindezek miatt nem ritkán veszélyes helyzetek is kialakulnak. Aki erre jár, fokozott óvatossággal közlekedjen. Az ételt az egyik helyi vendéglátó egységben készítik. Az ebéd mennyiség és minőség terén is normális. Az uzsonna azonban már nem olyan fényes (kiszáradt péksütemény például elég gyakori). Beszoktatás lényegében nincs. Csak annyi, hogy a kiscsoportosok pár napos eltérésekkel egymás után kezdik az ovit. A szülő nem lehet ott vele (se a csoportszobában, se máshol, se kicsit, se sokat), csak beadja aztán el kell mennie és lesz, ami lesz. (A korona vírus előtt is ez volt a gyakorlat). Lehet kérni, könyörögni, érveket felhozni, hogy a szülő miért maradjon ott kezdetben, de süket fülekre fog találni. Az ottalvást csak annak engedik meg, ahol mindkét szülő dolgozik. A többieket megkérik, hogy ebéd után vigye haza a gyerekét. Természetesen jobban jár a szülő, ha elfogadja a kérést; és ha valaki máshogy gondolja, azt hamar meggyőzik... Ebéd után elvileg 12:30-13:00 között lehet elvinni a gyerekeket. Amíg nem végeznek az ebéddel, zárva tartják a bejárati ajtót és az udvaron kell várakozni. Gyakorlatban azonban 12:30-13:30 között randomszerűen bármikor véget érhet az ebédeltetés. Ennek megfelelően lehetetlenség tudni, mikor nyitják ki az ajtót. Nem kevés kellemetlenséget és terhet róva ezzel a szülőkre. Rossz idő esetén az aulába be lehet menni várakozni. Az aula nem túl nagy, de eddig mindig elfértek a várakozó szülők. Sajnos annyira nem fejlett a kommunikáció, hogy ilyenkor szóljanak, melyik az csoport, amelyik végzett és el lehet hozni onnan a gyereket. Így az elcsigázottabb szülők hosszabb várakozás esetén hajlamosak gerilla akciókat szervezni gyermekük megszerzésére. Ezt a szülői viselkedést azonban többnyire megtorlás követi, és legközelebb ítéletidőben sem engedik be az aulába várakozni őket. (Koronavírus okán annyi változás lesz, hogy délben mindenkinek kapunk kívül kell várakozni, és majd kihozzák a gyereket) Az óvoda mottója a mozgás fontosságát hirdeti. Ennek nyomán heti egyszer a tornateremben tornáznak a középső és nagy csoportosok. Ez kb annyit tesz, hogy az óvónő kasztanyettát pattogtatva százszor körbefuttatja a gyerekeket a teremben. Vannak délutáni fakultációk. Ezekre a kiscsoportosak nem mehetnek, csak az idősebbek. Az óvónők emberi és szakmai szintje a teljes skálát felöleli. Azaz a béka segge alólitól ("kuss legyen", "szájon váglak", kézre verés stb), a lagymatagon át, a csúcsszuperig (igazi gyerekszerető, foglalkozásokat végző, éneklő, mondókázó tündér típus) mindenféle van. A gyerekről való tájékoztatás nem magától értetődő. Maximum az óriás katasztrófákat közlik. Ha ennél többre kíváncsi valaki, akkor kitartóan kell kérdezgetni. Az általános kommunikáció minősége is az óvónő habitusától függ. Van olyan csoport, ahol működnek a modern kor vívmányai (telefon, messenger stb); és van olyan, ahol legfeljebb az üzenetrőgzítővel lehet társalogni. Az óvoda vezetője többnyire kedves, de nem nagyon empatikus és együttműködő. Lehet érvelni, magyarázni bármilyen ügyben, ha ő elhatározta magát, akkor pont nagyívben lepottyantja ezen érveket. Továbbá, ha valakinek nem egyezik a véleménye vele, az számítson rá, hogy elfelejt majd visszaköszönni neki. Tanévnyitó/záró nincs. Csak a ballagóknak kis ünnepség. Az ünnepeket se viszik túlzásba. Ünneplő ruha vásárlására tehát nincs szükség. Ahová a szülő is mehet az az őszi mulatság, illetve tavasszal madarak és fák napja. A többi vagy alapból nincs (pl karácsony), vagy csak a gyerek vesz részt rajta (pl farsang). (Koronavírus miatt, feltehetően ennyi se lesz).