Ferencvárosi Kicsi Bocs Óvoda

Szeretjük ezt az óvodát. Nagyon kedves mindenki, az ott dolgozók mindig mosollyal fordulnak a gyerekek felé és ez annyira fontos. Ebben az óvodában következetes, példaértékű nevelés folyik, ahol a gyerekek szeretetteljes, biztonságos légkörben fejlődhetnek. A fejlesztő foglalkozásokat mindig megtartják, így a gyerekek fejlődése is folyamatosan biztosított. Szülők, hát nem ez a legfontosabb? 🙂

A kerület egyik legjobb óvodája. Az ott dolgozók kedves, mosolygós emberek, akik szeretettel és odafigyeléssel fordulnak a gyerekek felé. Látszik rajtuk, hogy számukra a gyermekek állnak az első helyen. A fejlesztő foglalkozásokat mindig megtartják, így a gyerekek fejlődése folyamatosan biztosított.

Szülőként nagy öröm számomra, hogy gyermekem a Ferencvárosi Kicsi Bocs Óvodába jár. Az óvodapedagógusok rendkívül kedvesek, mosolygósak és empatikusak, valódi szeretettel és odafigyeléssel fordulnak a gyermekek felé. Az óvoda sok színes programot szervez a gyerekeknek az intézményen belül és azon kívül is, különösen örömteliek a közös szülős programok, amelyek erősítik a közösséget. A nagycsoportosok néptáncra járhatnak, emellett balett és foci közül is választhatnak a gyerekek. Az intézményben logopédus, pszichológus és fejlesztő pedagógusok is segítik a gyermekek fejlődését, az óvodavezető személyisége pedig összetartja és erős közösséggé formálja a pedagóguscsapatot. Szülőként megnyugtató látni, hogy gyermekem egy ilyen támogató, élményekben gazdag közösségben töltheti mindennapjait.

Mi nagyon megvagyunk elégedve az Óvodával és az óvónők munkájával.

A kisfiam nagy örömmel ment minden reggel és a mai napig szeretettel emlegeti az óvónéniket és a barátait. Mi rugalmasságot tapasztaltunk és jól működtünk együtt, jó élmény volt mindannyiunknak.

A kerület egyik legjobb óvodája. Felkészültek és kedvesek óvónők,a vezetők. Gyerekek sokat vannak az udvaron,sok foglalkozás van,sok esemény. Családias a hangulat,szülőkkel is megfelelő a kommunikáció.

A kerület legrosszabb óvodájaként emlegetik, aminek sajnos van alapja. A mi csoportunkban épp hogy csak a kötelező minimumot csinálták meg az óvónők. Szemmel láthatóan kivételeztek és éreztették, melyik gyereket kedvelték v épp nem kedvelték. Én is csak megerősíteni tudom, hogy az udvart alig használják: egyes csoportok nagycsoportban is a kis teraszon futóbicikliznek, rollereznek. Nagyon kifelé élnek, megjátszák magukat a külvilág felé. Étkezésnél szigorú, elavult szabályokat követnek ( nem állhatsz fel az asztaltól, míg nem etted meg). A mi óvónőink kimondottan szerették összezavarni a szülőket és szünetek előtt pár nappal önkényesen azt mondták a szülőknek, hogy összevonás lesz ( holott nem volt), csak hogy kevesebb gyerekük legyen. Nem készítik fel a gyerekeket az iskolára, de nevtanba se küldik azt, akinek szüksége lenne rá. A vezető kedvesnek tűnik, de csak a saját érdekeit nézi és az utolsó pillanatban is kilép egy helyzetből, ha neki az nem komfortos. Összességében NEM ajánlom ezt az ovit. Ha egy szóval kéne jellemeznem: álszent.

Borzalmas. Elvileg fogadnak SNI- s gyerekeket, mégis inkább pokollá teszik az életüket, hogy mielőbb távozzanak, nehogy foglalkozni kelljen velük. Alapvetően nagyon elmaradott, begyöpösödött, rosszindulatú az óvónő gárda. ( Természetesen egy- két kivétellel.) Volt aki közölte, ő normális gyerekekere szerződött, a többi nem érdekli. Kérdem én ki tartozik a "normális" definíció alá??? És akkor a drága mit keres SNI- s oviban? 😉 Jelenleg nincs logopédus, pszichológus, gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus. A felső emeleti csoportok alig látnak udvart. Az udvaron a kicsik egy egész kicsi területen motorozhatnak körbe-körbe, a mászókát pl. nem használhatják. Normális, hogy az óvónők/dadusok kiabálnak a gyerekekkel, alázzák őket ( és a szülőket is), pletykálnak róluk. Csoporton belül elfogadott, hogy uszítják egymásra a gyerekeket, vagy csak végignézik, hogy naphosszat piszkálnak valakit. Az óvodavezető cukinak tűnik, de, ha az êrdeke úgy kívánja az első adandó alkalommal hátbaszúr. Szóval nem ajánlom senkinek. Szerintem nem követendő az a példa, amit a " normális " gyerekeknek nyújt és felháborító, amit a kevésbé "normálisokkal" művel.